Egy mindenki életében megjelenő mumus: a szorongás

 

Kedves Olvasók!

Bizonyára mindannyian találkoztak már azzal a szóval, hogy "szorongás", sőt, legtöbbünk át is élte, tapasztalta környezetében. De mi az? Mi történik olyankor? Mi váltja ki? Rossz-e, tényleg mumusként kell kezelni?

Kezdjük azzal, hogy mi is pontosan a szorongás:

"Valós vagy tévesen annak vélt veszély esetén jelentkező kínzó, szabadon lebegő félelem",

melyet

"feszültségérzet, aggodalmas gondolatok és testi változások, mint pl. vérnyomásemelkedés, jellemeznek."

Egy természetes reakció a szervezetünk részéről, mely figyelmeztet, felkészít a veszélyre, éppen ezért hasznos is lehet. Bajt két esetben eredményezhet: ha rendszeresen indokolatlanul, valós veszély hiányába jelentkezik, ill. ha hosszabb ideig tartósan fennáll. Az előbbire a legjobb példa a fóbiák, legyen az valamilyen állat, vagy túlzott tömeg. Az utóbbit hosszú távú fennállása esetén krónikus szorongásnak nevezzük. Ezek a fóbiák és krónikus szorongások egészségügyileg a szorongásos zavarok közé tartoznak. Jelentkezhetnek az élet bármelyik szakaszában és genetikai háttér mellett sokkal nagyobb a környezet és a neveltetés befolyása a megjelenésükre.

Következő kérdésünk: mi váltja ki? Nos, erre a válasz az, hogy ez sokkal inkább múlik az egyénen, mint megfigyelőn. Attól függ, mi az a külső (vagy belső!) inger, ami átlépi az idegrendszernek azt a bizonyos küszöbét, amit már veszélynek érzékel. Külső inger lehet erős zaj vagy egy ízeltlábú akár, belsőleg pedig egy furcsa szúró érzés a fejünkben, vagy állandó izomfájdalom. Ennek a küszöbnek a holléte abszolút egyénfüggő.

Mi történik bennünk, amikor szorongunk? A szervezetünk készültségbe helyezi magát, az ún. "üss vagy fuss" állapotba. Az izmok megfeszülnek, emelkedik a vérnyomás, gyorsul a szívverés és a légzés (ami felszínessé is válik), a vér az izmokba áramlik, az adrenalin termelődése fokozódik. A figyelmünk beszűkül a veszélyt jelentő ingerre, a gondolataink is aköré rendeződnek. Mindent két kategóriába sorolunk: ártalmas vagy nem ártalmas. Féljünk vagy ne.

Ez természetesen hamar kifárasztja a szervezetet, és ha a veszély elmúltával a szorongás is lecsökken, akkor nincsen semmi gond. Ha viszont fennmarad, vagy ártatlan ingerekre is áttevődik, kezdődnek a már fent leírt gondok. És ez az, ami egyre több emberre kezd jellemzővé válni, beleértve a fiatalokat is.

A közösségi média elterjedése, a szorító társadalmi elvárások, a világjárvány és most a háború; ezek mind olyan szorongáskeltő ingerek, melyek bármelyikünket és mindannyiunkat elérnek. Ezek mellett még számos egyéni tényező is felmerülhet, melyeket mindenki a saját életében megtapasztalhat. Kezelni a szorongást mégis csak akkor kell, ha már szürreális mértéket ölt és megnehezíti (rosszabb esetben ellehetetleníti) a mindennapi életünket.

És mit tehetnek?

•  Ne féljenek tőle. Egy természetesen induló reakció csak, mely önmaguk megóvása érdekében létezik.
• Vegyék észre az elhúzódó szorongás jeleit: kialvatlanság, megváltozott étkezési szokások, csökkent teljesítőképesség az élet több területén, állandósult félelem- és veszélyeztettségérzet, gondolatok beszűkülése, emelkedett vérnyomás, nehézlégzés, más testi tünetek. Természetesen nem kell az összesnek jelen lennie, hogy tudják, baj van, ahogy ezeken kívül léteznek még más tünetek is. 
•  Relaxáljanak. Végezzenek, végeztessenek gyerekeikkel légzőgyakorlatokat. Ezekből az interneten rengeteget találnak. 
•  Hidegzuhany. Ezt persze majd nyáron lesz a legkönnyebb megvalósítani. A hideg víz növeli a stressztűrő képességeket.
•  Testmozgás, egészséges étkezés.
• NE! ostorozzák magukat miatta. Emberek vagyunk, emberi küzdelmekkel. Ha még okoljuk is magunkat vagy próbáljuk elkergetni a gondolatát is a szorongásnak, csak rosszabb lesz. Fogadják el, hogy most bennünk van, és hallgassuk meg, mit szeretne.
• Keressenek szakembert és kérjenek segítséget tőle.

Hivatkozások:

Akadémiai Szótár - Pszichológia, 2010

https://www.apa.org/topics/anxiety

A kép forrása:

Photo by Christopher Ott on Unsplash