Kedves Olvasók!
Az e heti bejegyzés a bezártsággal járó konfliktusok kezeléséről szól. Nagy eséllyel a blogot olvasók túlnyomó része nem egyedül lakik otthon, így többünk számára is hasznosak lehetnek az itt olvasható tanácsok és javaslatok.
Nehéz, hogy a megnövekedett munka, a lelki terhek, és a (mumus) otthontanulás mellett kell valahogy a folyamatos együttlétet is kezelnünk. A megszokott megküzdési technikáink nem alkalmazhatóak, elvonulni sem tudunk, és folyamatosan szembesülnünk kell a mindennapi kihívásokkal. Ezeknek a társas, családi konfliktusoknak a kezelésében kívánok segíteni.
Először alapelveket fogok bemutatni, melyeket gyerekekkel és felnőttekkel való kapcsolatunkban egyaránt tudunk alkalmazni. Ezt követően térek ki a tanulással és neveléssel kapcsolatos tanácsokra.
Alapelvek:
· Mindennek az alapja: empátia. A családunkban mindannyian ugyanabban a helyzetben vagyunk, mindenkinek ugyanúgy nehéz. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy empatikusan viszonyuljunk egymáshoz. Nem elég, hogy átérezzük a másik helyzetét, tudnunk kell belehelyezkedni és mélységekig megérteni a az érzelmeit. Ebből kiindulva tudjuk megtalálni a legjobb együttélés módjait. Az azonban, hogy empatikusak vagyunk, nem jelenti azt, hogy mindent el is kell néznünk, erről szól a következő pont. Fogadjuk el, hogy különbözünk, és hogy nem kell mindenben egyetértenünk. A jó együttélés nem egyenlő a viták hiányával. A jó együttélés az egymás támogatását, és az önazonos lét lehetőségét jelenti. Ahhoz pedig, hogy ezt megadjuk egymás és magunk számára, elengedhetetlen, hogy néha konfrontálódjunk.
· Legyünk őszinték. Az őszinteség (magunkkal szemben is), elengedhetetlen karanténtól függetlenül, most pedig különösen. Ugyanúgy fontos tudatnunk azt, hogy mi zavar a másik viselkedésében, mint hogy nekünk milyen napunk van, esetleg mi vagyunk aznap a fáradtak. Éppen ezért figyeljük meg a saját viselkedésünket. Az őszinteség mentén haladva így tényleg megtalálhatjuk azt az utat, ami a legjobban járható a családunk számára. Mikor a másik viselkedéséről nyilatkozunk, maradjunk a tények talaján, és ne az érzelmek szintjén kommunikáljunk. Például, ahelyett, hogy így fogalmazunk: „Felelőtlen vagy megint, nézd meg a konyhát!”, mondjuk inkább így: „Nagyon zavar az, hogy a konyhát megint ilyen állapotban hagytad. Szerinted belefér az, hogy elpakolsz magad után?”.
· Hallgassuk meg egymást, és lássunk a dolgok mögé. Beszéljük meg a vitás kérdéseket. Jelöljünk ki egy mindenki által betartandó időpontot ezekre a beszélgetésekre, akkor mondjuk el, mi zavar minket, viszont közben ne felejtsük el meghallgatni a másik félt is, meghallani, amit mond, és ami mögötte van. Ez sok esetben azzal is járhat, hogy a saját viselkedésünkben látnak problémát. Tudnunk kell ezt is elfogadni. Lehet, hogy az ilyen beszélgetések alkalmával, ha képesek vagyunk mélyebbre tekinteni a konfliktusokban, megtaláljuk az ellentét valódi okát, legyen az egy régóta húzódó vita, vagy valamilyen, elsőre nem érzékelhető probléma. Ne féljünk belemenni ezekbe a vitákba, közben viszont őrizzük meg a hidegvérünket, és engedjük, hogy mindannyian feltárhassuk őszinte érzelmeinket, gondolatainkat.
· Állítsunk fel kereteket. Fontos ezt a gyereknevelésben betartani, emellett saját egészségünk és érzelmi stabilitásunk is vágyja, hogy határokat szabjunk, melyeket tudatunk másokkal. Az összezártság idején különösen fontos, hogy tiszteletben tartsuk egymás személyes terét, legyen az testi, vagy lelki formában. Ha kell, jelöljünk ki egy szobát, ahol egyedül lehetünk, egy időpontot, amikor nem zavarhatnak, vagy egy jelzést, hogy szeretnénk egyedül lenni (pl. akin fülhallgató van, ahhoz nem szabad addig hozzászólni). Kezeljük ezeket a kereteket határozottan, de rugalmasan.
Most rátérek a neveléssel, tanulással-tanítással kapcsolatos tanácsokra.
Ha eddig nem tettük meg, mindenképpen üljünk le párunkkal megbeszélni a nevelési alapelveket. Ha ezt megtesszük, egy rakás vitás helyzetet tudunk megelőzni. Tartsuk szem előtt: mit szeretnénk, gyermekeink mire emlékezzenek a karanténból? Ha el tudjuk érni, hogy szülőkként egységként működünk, az a gyerekeknek pótolhatatlan érzelmi stabilitást biztosít.
Gyermekeink viselkedésével kapcsolatos tanácsok:
· Ne csak beszéljünk a gyermekünkhöz, ha hibázik, beszéljük is meg vele, hogy amit tett, miért volt rossz, és miképp cselekedhetne ehelyett a következő alkalommal. Ne oktassuk, leckéztessük, monologizáljunk neki, hanem egyenrangú beszélgetést folytassunk vele.
· Ne büntessünk. Jelen helyzetben pont elég, ha a tettei következményei önmagukban büntetik a gyereket. Megvonást csak a legsúlyosabb esetekben alkalmazzunk. A szeretetünket pedig sose vonjuk meg, ha nagy vita volt is, este akkor is menjünk be hozzá jó éjszakát kívánni (már ha ez szokás az otthonunkban).
· Csökkentsük az elvárásainkat. Ez a helyzet a gyerekek számára is megterhelő, ne hagyjuk ezt figyelmen kívül.
· Mi is alkalmazkodjunk. Adjuk meg a türelmünket, törődésünket a legnehezebb helyzetekben is, és hagyjuk azt is, hogy pl. a megszokottnál 20 perccel később végzi el a házimunkát, vagy nem akkor éhes, amikor mi vagyunk.
· Ne kérjük számon az esetleges negatív hozzáállást, ha megteszi, amit kérünk tőle, vagy amit meg kell tennie. Ha ezt betartjuk, abból még több felelősséget tanul majd gyermekünk.
Tanulással kapcsolatos tanácsok:
· Legyen napirendje a tanulásnak, ugyanúgy, mintha iskolába járna. Tartsuk mi is magunkat ehhez a rendhez, azt illetően is, hogy mikor segítünk neki a tanulásban.
· Kb. 20 percenként állítsuk fel a tanulás elől, és adjunk neki 5 perc pihenőt.
· Ne lepődjünk meg, ha hamar elfárad. Ne várjuk el, hogy a szükségesen felül tanuljanak.
Testvérvitákkal kapcsolatos tanácsok:
· Hagyjuk, hogy ha tudják, maguk között oldják meg a konfliktust. Moderátorként legyünk jelen. A legkisebb fizikalitást se tűrjük meg.
Adja magát, hogy a bejegyzést szintén tanácsokkal zárjam. Fontos, hogy ne felejtsük el jól érezni magunkat. Ez alatt nem az áloptimizmust értem, hanem olyan tevékenységeket, melyek örömet okoznak nekünk, legyen az közös társasozás, filmnézés, zenehallgatás, stb. Tanuljunk meg közösen kikapcsolódni.
Ha mégis úgy érezzük, hogy a konfliktus túlnő rajtunk, keressünk fel szakembert. Engem az alábbi címen érhetnek el: denes.gergo@hunyadisopron.hu
Ha azonnali lelkisegélyre van szükségünk, hívjuk a Lelki Elsősegély Szolgáltatot: 116-123, vagy írjunk üzenetet nekik az alábbi honlapon:
https://www.kapcsoljegybol.hu/o/17_lelki_elsosegely_telefonszolgalatok
Amennyiben otthonunkban (akár velünk szemben) vagy közvetlen környezetünkben bántalmazást, fizikális vagy más formájú erőszakot érzékelünk, hívjuk a 112-es hívószámon a rendőrséget, vagy az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot az alábbi számon: 06/80-20-55-20. Ha félünk telefonálni, üzenetet is küldhetünk az alábbi emailcímre: okit@csbo.hu. A kríziskezelő telefonszolgálat az alábbi honlapon is elérhető: http://bantalmazas.hu/
Mindegyik telefonszám 0-24 órában hívható.
Kívánom, hogy kapcsolatainkban is mindannyian megtaláljuk azt az erőt és táptalajt, melyből épülhetünk ebben a nehéz időszakban.
Hivatkozások:
Expert Tips for Managing Family Conflict During Quarantine
https://www.parentmap.com/article/manage-family-conflict-quarantine-expert-tips
Avoiding Quarantine Conflict at Home
https://news.ucdenver.edu/avoiding-quarantine-conflict-at-home/
Coronavirus: How to Avoid Conflicts in Quarantine
https://www.youtube.com/watch?v=6-V0gROOu9k
De-Escalate Family Conflict During Quarantine
You and Your Kids Can’t Stand Each Other. Now What?
https://www.nytimes.com/2020/04/09/well/family/coronavirus-quarantine-conflict-family-meeting.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.