Kedves Olvasó!
Az iskolák ismét bezártak. Újra karanténba kerültünk mindnyájan, a gyerekek újra digitális oktatásban vesznek részt. Újra megoldandó kérdéssé vált a digitális eszközök használata, a munka és a közös tanulás kiegyensúlyozása, tetejükbe a számtalan többi teendővel. Reméltük, hogy nem kell többször ilyen helyzetbe kerülnünk, és mos mégis, majdnem ugyanott vagyunk, mint tavaly.
A hasonlóságok mellett azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a különbségeket sem. Az elmúlt egy év mindannyiunk számára érzelmileg és mentálisan kimerítő volt az elhúzódó félelemmel, a vírus jelenlétének tudatával, a korlátozott társas kapcsolatokkal, a maszkviseléssel és az esetleges megbetegedésekkel. Emiatt most még nehezebb dolgunk van és lesz a karanténnal járó kihívások megoldásával. Ne várjuk el magunktól, hogy olyan szinten tudjunk működni, mint azt egy éve tettük. A tavaly szerzett tapasztalatokból merítsünk, használjuk fel azokat, ahol csak tudjuk, de ha az alábbi jelek korábban jelentkeznek, ne haragudjunk meg még jobban magunkra, hanem tudatosítsuk és fogadjuk el a meglétüket, majd tegyünk ellenük:
- fáradtság
- levertség
- negatív gondolatok
- feszültség
- hirtelen fellobbanó harag
- üresség érzete
- kialvatlanság
- erős késztetés az egyedüllétre
Ezek mind természetes érzetek, melyek megjelenését nem tudjuk befolyásolni. A hangsúly azon van, hogyan kezeljük őket. Elnyomni, letagadni semmiképpen nem szabad őket, azzal erősebbé válnak. Ismerjük be és vállaljuk fel magunk előtt, ha elegünk van. Erre nagyon jó módszerek lehetnek: napló vezetése (olyan formában, ahogy az számunkra megfelel), rendszeres beszélgetőkör tartása családunkkal, barátainkkal (akár online).
Ezeken felül megjelent egy tavaly még nem létezett tényező: a vakcinakérdés. A különböző eredetű oltások megjelenése magával vonzotta a kétes viszonyunkat a vakcinákhoz, bízunk-e bennük, vagy nem, beoltatjuk-e magunkat vagy nem, hol oltassunk, stb. Ez egy újfajta bizonytalanságot és türelmetlenséget eredményezhet, melyek tovább növelhetik a feszültségszintünket. Fontos, hogy ezen érzések esetleges meglétét tudatosítsuk magunkban, majd lépésről lépésre végiggondoljuk, meddig terjed a mi kompetenciánk, és mennyit tudunk tenni pl. azért, hogy mielőbb beoltsanak. Amit nem tudunk befolyásolni, azt pedig meg kell tanulnunk nem a saját vállunkra vennünk.
Önmagunkhoz való hozzáállásunkban rögzítsük: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Mt 22, 39). A mondat második része ugyanolyan fontos, mint az első: szeressük önmagunkat. Ebben a jelenlegi krízishelyzetben ez különösen fontos: adjuk meg magunkat azt a törődést, amit barátainknak is megadunk: legyünk barátai önmagunknak. Támogassuk saját magunkat is abban, hogy kitartással éljük meg ezt az időszakot.
Amennyiben bármilyen kérdése merül fel, vagy úgy érzi, segítségre van szüksége, forduljon hozzám az alábbi e-mail címen: denes.gergo@hunyadisopron.hu
Az alábbi linken további tanácsokat talál:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.