Tűz körül ült a család

Kedves Olvasók! 

    Az ember történetekben gondolkodik. Mindent úgy jegyzünk meg legkönnyebben, ha azt egy történetbe foglalva kapjuk meg. Legyen az nevelés, tananyag, bármi más. Nézzük meg a gyerekek szerepjátékait, akár orvos, anyuka, szakács, stílusát-helyét kereső kamasz... Az ember kialakulásának kezdetétől fogva így működik. Mert - nagyon leegyszerűsítve - mi is egy történet? Ok-okozati összefüggések érzelmi töltettel és hasonulási lehetőséggel.

    Sajnos azonban a történetmesélés szokása kikopófélben van. Vagy nincs rá idő, vagy az emberek úgy érzik, nincs elmesélésre méltó történetük, vagy a képességet nem érzik magukban, esetleg úgy gondolkodnak, hogy "jobb, ha a saját bőrödön tapasztalod meg...". Pedig a történeteknek világformáló ereje van. Gondoljunk csak a történelemre, hány történetet gyártottak az emberek, melyek segítségével ilyen-olyan célt próbáltak elérni. Nem szabad lekicsinyelni a történetek erejét. Ahogy a személyiséget fejlesztő hatásukat sem. A legtöbb szülő a kisgyerekének olvas meséket. Számtalan könyv, mű- és népmese érhető el manapság, ami egy nagyon jó hír (most egy-két könyv minőségétől tekintsünk el). Most mégsem arra bátorítom a kedves olvasót, hogy szerezzen be nyolc könyvet és olvasson minden este. Nem, sokkal inkább gondolok arra, amit a bejegyzés eleji képen is látunk. Vigyük be azt a lakásunkba (no nem szó szerint, azt nehezen fogjuk megmagyarázni a biztosítónknak). Hanem csak képzeletben, ahogy ezt olvassa, gondolja el az Olvasó, hogy egy tábortűz körül ül és történeteket osztanak meg egymással. Tapasztalatokat, tanulságokat a saját életükből, mítoszokat, legendákat varázslatos lényekről. Meséket, melyeket ebben a világban, és meséket, melyeket a Fantázia világában élnek meg. Mindegyik fontos.És egészséges mértékben egyik sem káros.

De milyen konkrét hasznai vannak a  történetek megosztásának? Amiket itt felsorolok, nemcsak a gyerekekre, hanem magukra a felnőttekre is igazak:

• fejleszti a kreativitást;
• fejleszti az empátiát;
• segít, hogy egy-egy problémát vagy élethelyzetet más szemszögből is meg tudjon vizsgálni az egyén;
• erősíti a kötődést mesélő és hallgató között;
• fejleszti az optimizmust;
• fejleszti az egyén logikai gondolkodását;
• segít navigálni társas helyzetekben;
• segít, hogy a hallgató még jobb hallgató legyen, a mesélő pedig még jobban ki tudja fejezni érzelmeit és gondolatait (ezért fontos, hogy a gyerekek is meséljenek a szülőknek);
• fejleszti a nyelvi készségeket;
• segít megérteni a kulturális és generációs különbségeket;
• megnyugtat és összpontosítani tanít;
• segít megküzdeni a stresszel;
• segít megérteni a múltunkat;
• erősíti az érzést, hogy a problémáival nincs egyedül;
• segít új ötletek megfogalmazásában;
• segít megérteni a valós és nem valós dolgok közti különbséget.

    Többet jelent a gyerekeknek, ha a szülei fejből mondják nekik az esti mesét, legyen az mű- vagy népmese, vagy a szülők által kitalált, esetleg átélt történet. Egy nagyon fontos tényt szeretnék leszögezni: a történetmesélés nem (csak) lefekvés előtti tevékenység! Míg közösen utaznak, míg esznek, míg takarítanak... mindig van rá lehetőség; a történetek közös kitalálása pedig az emberi kapcsolatok egyik, ha nem a legjobb építőköve. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy hogyan kell jól történetet mondani? Hiszen van, aki csak érzi, sokan pedig egy mondattal elintézik az egész napjukat (lsd. gyerekek és "Mi volt ma a suliban?"). Ehhez pár dolgot kell csak figyelembe vennünk:

• Egy történetnek van eleje, vége, közepe.
• A történetben van valamilyen konfliktus vagy kérdés, mely megoldásra vár.
• A történetet egy szereplő szemszögéből érdemes elmondani és nem előre megmondani a végkimenetelt.
• A szereplé érzelmeit érdemes érzékeltetni. Ez teszi emlékezetessé a mondandónkat.

    Ha ezeket betartjuk,  akkor kis gyakorlással és önbizalommal mi magunk is jó mesemondóvá válhatunk (és nem, nem ciki a tükör előtt próbálni). Hosszú távon pedig, mint fentebb láttuk, megtérülnek az önmaguk fejlesztésébe vetett percek.

    Egy nagyon fontos idézettel zárom a mai bejegyzést:

“A tündérmesék több mint igazak: nem azért, mert azt mondják nekünk, hogy léteznek sárkányok, hanem azért, mert azt mondják nekünk, hogy a sárkányokat le lehet győzni” 

Neil Gaiman

A kép forrása: https://ideas.ted.com/wp-content/uploads/sites/3/2019/11/featured_art_istock_masterclass.jpg