Az ünnepek árnyoldala - mit kezdhetünk vele?

 

 

Kedves Olvasók!   

    Bár még arrébb a szünet kezdete, a bejegyzés már aktuálissá válhat sokak számára. Az őszi szünet kimaradtával többünk különösen igényli a téli szünetet. Az ünnepeknek azonban megvannak a saját nehézségeik: az anyagi vonzat, az esetleges utazások, családi konfliktusok, stb. Ezeket felnőttként, szülőként nagyon nehéz helyükön kezelni, pláne, hogy közben a gyerekeknek szeretnénk nyugodt, higgadt, ártalmatlan ünnepet biztosítani. Mit tehetünk annak érdekében, hogy mi magunk jobban bírjuk? Erre kínálok néhány tippet:

• Legyenek realisztikusak az elvárásaink: esélytelen, hogy minden gond nélkül teljen el az ünnepi időszak. Az odaégett csirkétől a lehetetlen karácsonyfatartókon át a családi veszekedésekig bármi közbejöhet, és fogadjuk el, hogy közbe is fog. A saját energiánkat és lelki egészségünket védjük meg azzal, ha ezt elfogadjuk, és nem menekülünk minden áron.
• Adjunk időt magunknak: tudom, tudom. A pszichológus megint papíron (képernyőn) okosnak hangzó dolgokat mond, amiket a való életben megvalósítani aztán lehetetlen. De! Tételezzük fel, hogy csak öt percre megtesszük magunknak, hogy van lehetőség egy kis énidő kikanyarítására. Ki viszi le a szemetet? Ki tud segíteni a főzésben? Mi az, amit tényleg fontos elintézni? Meg kell tudnunk adni magunknak az esélyt arra, hogy időt szabjunk magunkra. A saját és a család érdekében. Az nem ünnep, ahol valaki alárendeli magát.
• Emlékezzünk arra, mi a fontos valójában. Itt csak egy példát említenék: a karácsonyi vacsorában, mely tény, hogy órákig készül (néha, valljuk be, valamely alapanyag nőági felmenőjének emlegetésével), az a fontos, hogy mindenki éttermi minőségűt eszik? Vagy pedig az, hogy együtt vagyunk, osztozunk egy élményen és megosztjuk a jelenünket? Mérlegeljünk!
• Beszéljünk róla. Baráttal, családtaggal, gyerekekkel. Egyrészt, osszuk meg, mi jó és mi nehéz, másrészt halljuk meg ezt mástól is. És igen, megengedhetjük magunknak, hogy több hangsúlyt fektetünk a pozitív emberekkel való kapcsolatok erősítésére. A karácsony a szeretet ünnepe, de ez nem egyenlő azzal, hogy meg is kell játszani (ez most nem pszichológusi feljogosítás a gonoszkodásra).
• A pénzről is beszélnünk kell. Bár lehet, hogy sokan már beszerezték a karácsonyi ajándékokat, idén mindenki számára különösen feszült volt/van/lesz az ünnepek anyagi része. Üljünk le, gondoljuk végig, mik azok a tárgyak, dolgok, amik beszerzése stresszel minket, mik azok, amiket fontosnak tartunk, és mikor visel meg minket vagy esik nehezünkre visszafogni magunkat a költekezés terén. Ezeket írjuk is le, hogy tudatosodjanak a szokásaink.
• Törődjünk magunkkal. A szeretet ünnepe: önmagunk keserű kifacsarása pedig legkevésbé sem illeszkedik a szeretet kategóriájába. Nem bűn nemet mondani. Nem önzőség leülni. Szeressük magunkat is, ahogy embertársainkat is. Adjunk teret magunknak is.

    A karácsony és az újév ünnepe is lehetőséget, teret biztosít arra, hogy osztozzunk a szereteten és a jelenen. Mind a kettő olyan dolog, mely formál minket, de mi is formáljuk őket. Lehet, de nem feltétlenül érdemes ünnepelni a "De jó lenne, ha..." feltételezés alapján. Érdemes viszont a "De jó, hogy..." szerint. Lehet úgy ülni az asztalnál, hogy magunkat emésztjük ilyen-olyan súlyosságú valós és valótlan dolgok miatt; lehet úgy is, hogy megnyitjuk magunkat az érzékszerveink előtt és megosztjuk magunkat a többiekkel és beisszuk a közös jelenlét élményét. A döntés a miénk.

    Akárhogy is döntünk, bár arrébb van még minden ünnep, én mindenkinek nyitott, feltöltő, lelket simogató ünnepeket kívánok! 

 

 

Hivatkozások:

https://www.apa.org/topics/stress/holiday-money

https://www.apa.org/topics/stress/holiday-season  

https://www.apa.org/topics/parenting/holiday

https://nypost.com/wp-content/uploads/sites/2/2017/12/171221-holiday-stress-is-real-feature.jpg?quality=75&strip=all