Egy mindenki életében megjelenő mumus: a szorongás

 

Kedves Olvasók!

Bizonyára mindannyian találkoztak már azzal a szóval, hogy "szorongás", sőt, legtöbbünk át is élte, tapasztalta környezetében. De mi az? Mi történik olyankor? Mi váltja ki? Rossz-e, tényleg mumusként kell kezelni?

Kezdjük azzal, hogy mi is pontosan a szorongás:

"Valós vagy tévesen annak vélt veszély esetén jelentkező kínzó, szabadon lebegő félelem",

melyet

"feszültségérzet, aggodalmas gondolatok és testi változások, mint pl. vérnyomásemelkedés, jellemeznek."

Egy természetes reakció a szervezetünk részéről, mely figyelmeztet, felkészít a veszélyre, éppen ezért hasznos is lehet. Bajt két esetben eredményezhet: ha rendszeresen indokolatlanul, valós veszély hiányába jelentkezik, ill. ha hosszabb ideig tartósan fennáll. Az előbbire a legjobb példa a fóbiák, legyen az valamilyen állat, vagy túlzott tömeg. Az utóbbit hosszú távú fennállása esetén krónikus szorongásnak nevezzük. Ezek a fóbiák és krónikus szorongások egészségügyileg a szorongásos zavarok közé tartoznak. Jelentkezhetnek az élet bármelyik szakaszában és genetikai háttér mellett sokkal nagyobb a környezet és a neveltetés befolyása a megjelenésükre.

Következő kérdésünk: mi váltja ki? Nos, erre a válasz az, hogy ez sokkal inkább múlik az egyénen, mint megfigyelőn. Attól függ, mi az a külső (vagy belső!) inger, ami átlépi az idegrendszernek azt a bizonyos küszöbét, amit már veszélynek érzékel. Külső inger lehet erős zaj vagy egy ízeltlábú akár, belsőleg pedig egy furcsa szúró érzés a fejünkben, vagy állandó izomfájdalom. Ennek a küszöbnek a holléte abszolút egyénfüggő.

Mi történik bennünk, amikor szorongunk? A szervezetünk készültségbe helyezi magát, az ún. "üss vagy fuss" állapotba. Az izmok megfeszülnek, emelkedik a vérnyomás, gyorsul a szívverés és a légzés (ami felszínessé is válik), a vér az izmokba áramlik, az adrenalin termelődése fokozódik. A figyelmünk beszűkül a veszélyt jelentő ingerre, a gondolataink is aköré rendeződnek. Mindent két kategóriába sorolunk: ártalmas vagy nem ártalmas. Féljünk vagy ne.

Ez természetesen hamar kifárasztja a szervezetet, és ha a veszély elmúltával a szorongás is lecsökken, akkor nincsen semmi gond. Ha viszont fennmarad, vagy ártatlan ingerekre is áttevődik, kezdődnek a már fent leírt gondok. És ez az, ami egyre több emberre kezd jellemzővé válni, beleértve a fiatalokat is.

A közösségi média elterjedése, a szorító társadalmi elvárások, a világjárvány és most a háború; ezek mind olyan szorongáskeltő ingerek, melyek bármelyikünket és mindannyiunkat elérnek. Ezek mellett még számos egyéni tényező is felmerülhet, melyeket mindenki a saját életében megtapasztalhat. Kezelni a szorongást mégis csak akkor kell, ha már szürreális mértéket ölt és megnehezíti (rosszabb esetben ellehetetleníti) a mindennapi életünket.

És mit tehetnek?

•  Ne féljenek tőle. Egy természetesen induló reakció csak, mely önmaguk megóvása érdekében létezik.
• Vegyék észre az elhúzódó szorongás jeleit: kialvatlanság, megváltozott étkezési szokások, csökkent teljesítőképesség az élet több területén, állandósult félelem- és veszélyeztettségérzet, gondolatok beszűkülése, emelkedett vérnyomás, nehézlégzés, más testi tünetek. Természetesen nem kell az összesnek jelen lennie, hogy tudják, baj van, ahogy ezeken kívül léteznek még más tünetek is. 
•  Relaxáljanak. Végezzenek, végeztessenek gyerekeikkel légzőgyakorlatokat. Ezekből az interneten rengeteget találnak. 
•  Hidegzuhany. Ezt persze majd nyáron lesz a legkönnyebb megvalósítani. A hideg víz növeli a stressztűrő képességeket.
•  Testmozgás, egészséges étkezés.
• NE! ostorozzák magukat miatta. Emberek vagyunk, emberi küzdelmekkel. Ha még okoljuk is magunkat vagy próbáljuk elkergetni a gondolatát is a szorongásnak, csak rosszabb lesz. Fogadják el, hogy most bennünk van, és hallgassuk meg, mit szeretne.
• Keressenek szakembert és kérjenek segítséget tőle.

Hivatkozások:

Akadémiai Szótár - Pszichológia, 2010

https://www.apa.org/topics/anxiety

A kép forrása:

Photo by Christopher Ott on Unsplash

Hogyan beszéljünk a háborúról gyerekekkel?

 Kedves Szülők, Kedves Olvasók!

Gyors bejegyzés következik, melyekben honlapokat, oldalakat, posztokat találnak, amik leírják, hogyan is kommunikáljunk nem csak gyerekekkel, hanem egymással is az orosz-ukrán háborúról. Kérem, tanulmányozzák őket alaposan, vigyázzanak egymás és önmaguk egészségére, és ha kérdésük van, keressenek meg bátran az alábbi email-címen: denes.gergo@hunyadisopron.hu

Amit magukért is megtehetnek:

• Kerüljék az állandó hírolvasást! Legyen meg az az exkluzív időszak, amikor tájékozódnak
• Ellenőrizzék alaposan a hírforrást; rengeteg a plusz szorongást keltő álhír.
• Válasszák el a tényeket és a saját érzelmeiket.
• Tudatosítsák magukban, mit éreznek.
• Ne féljenek segítséget, beszélgetést kérni embertársaiktól, kimondani, amit éreznek és amitől félnek.
  
• Higgyék el, hogy a mi életünk még megy tovább, ha sántítva is. Kapaszkodjunk a mindennapokba.
• Nyúljanak vissza vagy találják meg a megnyugvást jelentő hobbit, programot, rutint.
  

A linkek:

https://www.youtube.com/watch?v=NrXHN6GyR7M

https://www.facebook.com/apaparaa/posts/300568495395313

https://www.facebook.com/mesepedagogia/posts/2173525406135983

https://www.facebook.com/fehertibordaniel/posts/658078888975488

https://www.facebook.com/kekvonal/photos/a.10150109394705586/10159713136045586

művész: Natasha Alimova

Könyvajánló a neveléshez és a mindennapokhoz

 

Kedves Olvasók!

 

Ebben a blogbejegyzésben könyveket szeretnék ajánlani, melyek segítségünkre lehetnek a nevelésben és embertársi kapcsolatainkban. Az alább bemutatott kötetek mind gyakorlati megközelítésűek, a mindennapi életben is használható tanácsokkal. A könyvek elolvasása nem szükségeltetik ahhoz, hogy jó szülők vagy jó emberek legyünk, de ha mégis úgy döntünk, beszerzünk egyet vagy többet a listából, segíthetnek minket (és gyermekeinket) az utunkon. Ezekből is, mint minden másból, azt raktározzuk el magunkban, amit jónak látunk, viszont fontosnak tartom kiemelni, hogy mindegyik könyv szerzője pszichológus szakember, így ha olyannal találkozunk, amivel elsőre nem értünk egyet, ne vessük el rögtön, hanem olvassunk tovább, járjunk utána, legyünk befogadóak.

A könyvek elolvasása nem helyettesíti a nevelési tanácsadást vagy a pszichológusi ellátást, ill. nevelési szakértőkké sem válhatunk az elolvasásuktól (sajnos). Ha úgy érezzük, további segítségre vagy tanácsa van szükségünk, forduljunk bátran szakemberhez.

 

Lukács Liza: Hogyan szeretsz?

Kulcslyuk Kiadó Kft., 2020

2 520 Ft

https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/lukacs-liza_hogyan-szeretsz-5014?gclid=Cj0KCQiAw9qOBhC-ARIsAG-rdn6elfPqdjW_dwG6fu3p17Pe6OQnsfiRNeDTH91UwH3s2RqJ2zESX-UaAkhUEALw_wcB

Az első könyv az önismeretre fókuszál, ami a jó és stabil neveléshez elengedhetetlen. A szerző a múltban átélt tapasztalatok hatását mutatja be, illetve azt, hogyan ismerhetjük fel és tudatosíthatjuk ezeket. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne tudatosságot vinni az emberekkel való kapcsolataiba, és még jobban megérteni, hogyan (és miért) viselkedik gyermekével.

 

Guy Winch: Hogyan gyógyítsuk meg az összetört szívet?

HVG Könyvek, 2019

1 320 Ft

https://hvgkonyvek.hu/konyv/hogyan-gyogyitsunk-meg-egy-osszetort-szivet

Guy Winch könyve nem csak a „nagy bajok”at követő szívfájdalomra kínál megoldást, hanem az életben bármelyikünk (így gyermekeink) által tapasztalható fájdalomra is. A szerző bátorítja a megértést, és hangsúlyozza az empátia és a másik meghallgatásának fontosságát. Fontos és megszívlelendő tudás egy zsebünkben elférő könyvbe zárva.

 

Jessica Joelle Alexander és Iben Dissing Sandahl: Gyereknevelés dán módra

HVG Könyvek, 2017

2 975 Ft

https://hvgkonyvek.hu/konyv/gyerekneveles-dan-modra?gclid=Cj0KCQiAw9qOBhC-ARIsAG-rdn7JhRJm4kycKU6eyjy29YM6uZSgNvk-_6U-Im37_VC2WMsBGTceOKsaAp3SEALw_wcB

Az amerikai és dán szerzőpáros könyve hasznos nevelési tanácsokkal bír akkor is, ha lebontjuk róla Dánia iránti rajongásukat. Érdemes ebből a szempontból kritikus szemmel olvasni a könyvet, hiszen ott sem kolbászból van a kerítés, és az emberek sem tökéletesen boldogok. Viszont, ha a könyvnek ezt az elemét el tudjuk engedni, akkor hasznos alapelveket olvashatunk, melyeket beépíthetünk a saját családunk életébe.

 

Alice Eaton: Lelki elsősegély gyermekünknek - Egyszerű gyakorlatok a szorongás, a félelem, az aggodalom csillapítására

Kossuth Kiadó Zrt., 2021

3 315 Ft

https://www.libri.hu/konyv/alicia_eaton.lelki-elsosegely-gyermekunknek.html

            A brit szerző gyakorlati tanácsok sokaságát írja le könyvében. Írása átmenet az alapelvek és a módszerek bemutatása között, mind a kettőből találkozhatunk példákkal. A címe ellenére nem csak krízisek esetén tudjuk hasznosítani a benne leírtakat, sok olyan tanács szerepel benne, melyek a békésebb, nyitottabb és szabadabb családi légkör megvalósítását segítik elő.

 

Erica Reischer: 75 stratégia boldog és sikeres gyerekek neveléséhez

HVG Könyvek, 2018

2 975 Ft

https://hvgkonyvek.hu/konyv/75-strategia-boldog-es-sikeres-gyerekek-nevelesehez?gclid=Cj0KCQiAw9qOBhC-ARIsAG-rdn4c0WuGMpwEq3L-cHRiOnvvKZ1XG127OFvnPCcf3oqOv73Ar-Oi2MwaAouUEALw_wcB

            A hatásvadásznak ható cím ellenére egy igazán hasznos gyöngyszem ez a könyv, mely a gyakorlat és a módszerek átadását tűzi ki céljául. A könyvben a különböző tanácsok számozva vannak, és a szerző elősegíti, hogy a gyakorlatokat össze is fűzhessük egymással a hivatkozásokkal. Ezt a könyvet nem kell előre elolvasnunk ahhoz, hogy alkalmazni tudjuk. Ha valamilyen szoros helyzet felmerül, leemeljük a polcról, kikeressük az általunk hasznosnak talált módszert, és már be is vethetjük. Gyors, lényegre törő és hatékony, viszont alapelveket vagy mély pszichológiai magyarázatokat ne várjunk tőle.

 

rikka ameboshi fotója a Pexels oldaláról

Barátságos szülők, szülős barátságok

 

Kedves Olvasók!

 

Az összes, karanténról szóló bejegyzésemben szót ejtettem a beszélgetések fontosságáról. Ma ennek a gondolatnak a mentén fogok haladni. Nem szándékom a negatív jövőkép festése, én is reménykedem abban, hogy hamarosan, ha a járványhelyzet úgy engedi, visszatérhessünk a jelenléti oktatása. A mai téma azonban nem csak a bezártság idején aktuális, és kiemelten fontos lesz az elkövetkező években is: hogyan ismerjük meg gyermekeinket. Most, hogy nem találkozhatnak kortársaikkal, ránk hárul a felelősség egy része abban, hogy társai legyünk.

Ha ez a kérdés felmerül, legtöbbünknek először a generációs különbségek („szakadékok”) jutnak eszünkbe, melyek miatt más világot tapasztalnak gyerekeink, mint mi magunk. Bizony nem könnyű áthidalni ezeket az eltéréseket, mégis, ez a feladat elsősorban a szülőkre (és a pedagógusokra) hárul, és kapaszkodhatunk abba, hogy a saját gyerekeinkről van szó, akinek életében a kezdetektől részt veszünk.

De miért is olyan fontos, hogy mélyen megismerjük a gyermekünket?

1. Mert meg is akarjuk. Ezt az érzést minden szülő ismeri, bemutatni sem kell. Kérdés az, hogy mennyire mélyre kell ásnunk ahhoz magunkban, hogy fel is fedezzük.   
2.   Mert a gyerekünknek fontos, hogy elfogadó környezetben éljen. Ha ismerjük, akkor könnyebb számunkra is, hogy elfogadjuk hibáival együtt, és megértsük, mit miért tesz. Ez a fajta biztonság pedig olyan, amit mindannyian vágyunk és igénylünk. 
3.   Mert így felkészíthetjük az élet kihívásaira.
4.   Mert így mindig úgy segíthetünk, ahogy az számára egészséges.
5.   Mert így megtanulja ő is, hogy bánjon embertársaival.
6.   Mert így könnyebben elfogadja a tanácsainkat is.
7. Mert mindenkitől tanulhatunk. Ők ismerik a világ egyik részét, mi a másikat. A jövő pedig az Övéké, így szükséges, hogy a tudást megosszuk egymással, és belássuk, hogy gyermekeink tudhatnak olyan dolgot, amit mi nem, és tanulhatunk tőlük, sok esetben önmagunkról is.

 De hogyan is tudunk közelebb kerülni hozzájuk? A következőkben erről lesz szó.

Empátia. A készség, hogy bele tudjuk élni magunkat a másik helyzetébe, itt is elengedhetetlen lesz. Jó, ha apró kérdésekkel kezdünk. A „Milyen volt a napod/órád/stb.?” helyett kérdezzünk konkrétabban, pl.: „Mi jó történt veled ma?”, „Milyen új dolgot tanultál ma?”. Ezek a fajta kérdések fogják arra késztetni a gyerekeket arra, hogy maguk is számot vessenek az eseményekkel, de közben ne kelljen azon törniük a fejüket, hogy mit is mondhatnának (ami valójában nehéz feladat, nem véletlenül mondják sokszor, hogy „Semmi.”). Ha eddig nem voltak ilyenfajta beszélgetéseink, előkészíthetjük a kapcsolatunkat erre az új ösvényre.

Járjunk utána annak, hogy milyen világban élnek. Milyen zenéket hallgatnak, mivel játszanak, milyen fogalmakat használnak. Így mi is biztosabban mozgunk a vele való beszélgetésben, és az esetleges veszélyforrásokat is időben felismerhetjük

Ezen kérdések mellé lehet behozni a mélyebb témákat. Előnyös, ha az ő érdeklődése mentén haladunk. Kérdezzük meg ne csak azt, mit olvas, játszik (akár valamilyen digitális eszközön), hanem azt is, miről szól az adott, mit jelent az számára. Lehet, hogy sokszor érthetetlen lesz, amit mond, ilyenkor utána is járhatunk, ha nem akarjuk faggatni minden kérdéssel. Ha olyan a program, pl. tévé vagy sorozat, és beleegyezik, csatlakozzunk hozzá, ez is kiváló beszélgetésindítás lehet. Amellett, hogy meghallgatjuk, amit ő mond, beszélhetünk a saját dolgainkról is. Fontos, hogy gyerekek lássák, a szülők is emberek, és személyiségek. Ez elősegíti a hosszútávú kötődést és megértést.

Nagy kérdés az, hogyan beszélgetek a gyerekemmel a személyes életéről, társas kapcsolatairól. Ez különösen a kamaszkor idején aktuális, de jobb, ha előbb elkezdjük építeni az alapokat. Jelöljük ki a kereteket számára és magunk számára is. Ne várjuk el, hogy mindenről beszámoljon, viszont adjunk teret, hogy megossza, amit akar. Nem megyek most bele részletesen a kamaszokkal való kommunikáció részleteibe, mert az egy külön bejegyzést igényelne (és túl is nyúlna rajta). Lentebb olvashatják azokat az alapelveket, melyeket érdemes szem előtt tartanunk, korosztálytól és témától függetlenül.

Fontos szem előtt tartanunk, hogy a nyitó lépést megtenni a mi feladatunk lesz, és ne ijedjünk meg, ha esetleg ellenállásba ütközünk először. Szokatlan lesz neki, ha elkezdünk érdeklődni az olyan dolgai iránt, melyekről eddig nem beszéltünk. Ez nem ellenünk, hanem az új helyzet ellen irányul. Később is előfordulhatnak nemek, ez része a közös útvonal megtalálásának, ne hagyjuk, hogy ezek eltántorítsanak.

Ne faggatózzunk. Ha a beszélgetés vallatás formáját veszi fel, az mindkét felet csak elidegeníti és kiveszik az igazi beszélgetések őszintesége, mélysége és örömtelisége az interakciókból. Ez egy kölcsönös folyamat, két egyenlő féllel.

Végül jöjjenek az alapelvek, melyeket érdemes lehet szemünk előtt tartani:

 

• Hallgassuk és halljuk meg. Ne csak a szavakat, amiket mond, hanem amiket ezek a szavak magukkal hordoznak. Ehhez elengedhetetlen az empátia. Idővel könnyebbé válik, ahogy jobban megismerjük a gyerekeinket.
• Legyünk nyitottak. Akármilyen irányt vesz a beszélgetés, akármit is mond beszélgetőtársunk, azt fogadjuk el, hiszen tőle jön. Ne vitassuk, ne akadályozzuk meg a mondatai befejezésében, és ne fejezzük be helyette a mondatait. Nyissuk meg neki a teret arra, hogy önmagát nyilvánítsa ki, akkor is, ha ez pár perc néma csenddel jár.
• Elsődleges célunk az ő megértése, és ne a saját oldalunk kinyilvánítása legyen. Ha ezt magunkévá tesszük, a következő elv alkalmazása is könnyebbé válik.
•   Válaszoljunk, és ne reagáljunk. Amit mondunk neki, az kötődjön ahhoz, amit ő mond, és ne csak biflázzuk, ami hirtelen eszünkbe jut.
•   Legyünk őszinték. Amit mondunk, az mindig az legyen, amit mi igaznak vélünk. Ez nem egyenlő azzal, hogy mindent megosztunk (fontos a gyermek életkorát is szem előtt tartani).
• Legyünk önmagunk. Ahol helyét érezzük, nyilvánuljunk meg személyesen is. Legyen az múltbéli tapasztalat, élmény, érzés (akár „negatív” is, pl. félelem a járványtól) is. Vállaljuk fel hibáinkat, sebezhetőségünket. Elsőre hihetetlennek tűnhet, de sokkal könnyebben bíznak a gyerekek bennünk ezután.
•  Ne legyen célunk a nevelés. Ezek a beszélgetések nem erről szólnak. Ha valamelyik beszélgetés során mégis felmerül valamilyen tanulság, akkor azt vonjuk le közösen, elemezzük, mit jelent számukra. Ez nem egyenlő a neveléssel.
• És végül: tanuljunk gyerekünktől. A fiatalok bölcsek, és őszinték. Az idő tanítja meg nekik azt, hogy nem szabad mindent kimondani. Sokszor látják máshogy a világot, számunkra szokatlan módon, és új megvilágításba helyezhetnek dolgokat, és akár azt is, ha mi magunk valamit rosszul csinálunk. De nem csak hogy tanulhatunk, hanem energiát is meríthetünk ezekből a beszélgetésekből: gyermekeink szeretet megnyilvánul majd egy elejtett szóban, mondandóban, abban, ahogy ránk néz vagy akár megölel. Adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy szeressünk és szeretve legyünk.

 

Utóiratként pedig ajánlok egy előadást hasznos kommunikációs technikákról:

10 módszer egy jobb beszélgetéshez